Nagy büszkeség Miskolcnak, hogy városunkból került ki az ország legidősebb érettségizője. Veres Pál polgármester szerint Szegedi Dezső, a Miskolci Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas színművésze kiváló példa mások számára.
– Nagyon fontos az, hogy Miskolcról jó példák kerüljenek be az országos hírekbe – nyilatkozta Veres Pál, Miskolc város polgármestere. – Legjobb az, ha értéket tudunk közvetíteni, és Szegedi Dezső példája sok szempontból rendkívüli. Egyrészt korunk egyik kihívása, az élethosszig tartó tanulás szempontjából fontos példa a színművész, másrészt pedig, hogy akarattal mindenki elérheti azt a teljesítményt, ami a legmagasabb szintet jelentheti a társadalmi elismertségben – mondta a polgármester, aki ajándékkal gratulált a hatvanhét éves érettségizőnek.
A kedélyes beszélgetés alatt pedig élményeit mesélte el a színművész a polgármesternek. – Azért jelentkeztem emelt érettségire társadalomismeretből, mert szeretnék felvételizni a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karának szociológia és kulturális antropológia szakára, ez pedig feltétele ennek. Évekkel ezelőtt jöttem rá, hogy tanulni akarok. Fiam és lányom is szociológiát végzett az ELTE-n, hordták haza a szakirodalmat, azt bújtam. Ez lett a hobbim, és én nagyon komolyan veszem a hobbijaimat, mint a horgászatot is. Jártam felkészítő kurzusra az egyetemre, ahol az órák interaktívak voltak, amiket kiváló oktatók tartottak, a fiatalok pedig úgy fogadtak, mintha korukbeli lettem volna. Csaknem negyven év pörgés, vagyis a színházi munka után egyik napról a másikra kellett leállni a koronavírus-járvány miatt. Ebben a két hónapban éjjel-nappal tanultam. A társadalomtudomány csodálatos, és most már azt élvezem, hogy tudok közlekedni ebben a különleges világban.
– Mikor megérkeztem az érettségire az Avasról a robogómmal, és beléptem a Zrínyi Ilona Gimnázium megfelelő termébe, az ott ülők csak néztek, hogy ki lehet ez? Talán felügyelőként lesz jelen? Aztán kipakoltam a tollaimat, a szendvicsemet, a palack ásványvizemet, akkor esett le nekik, hogy én is érettségizni jöttem. Négy óra múlva, fáradtan hagytam ott az iskolapadot, egyik telefont vettem fel a másik után, és mondtam, hogy szerintem nem sikerült jól. Aztán mikor megtudtam, hogy jeles lett, rácsodálkoztam: nem tévesztettek össze valakivel?
– Sokan azt kérdezik, ha újrakezdeném, szociológus lennék-e. A válaszom egyértelműen: nem, színész lennék újra. Nem titkolt célom azonban példát mutatni ezzel a fiataloknak, akik közül egyre többen keresnek fel, és akikkel kis közösség alakult ki az interneten. Beszélgetéseink hatására sokan tervezik letenni az érettségi vizsgákat. Én cigánytelepre születtem, vallom, hogy szemléletváltásra van szükségünk. Tennünk kell azért, hogy tiszteljenek, hiszen ez a legfontosabb.
– További terveim között szerepel, hogy nyelvvizsgát teszek lováriból, mert bár már most is segítek az ezt tanulóknak, hiszen birtokában vagyok őseim nyelvének, de csak úgy taníthatom, ha van papírom is róla. Szeretném megosztani tapasztalataimat és társadalomismereti tudásomat a fiatalokkal, akik közül több példamutató embert is vágyom kinevelni. Ha romológia indul Miskolcon, arra is jó lenne jelentkezni. Végül pedig kacérkodom az emelt szintű történelem érettségi gondolatával.
Forrás: minap.hu