A hivatalban töltött első évét leginkább a kihívások jellemezték, de a felborult tervek és a sok nehézség ellénre sikereket is megélt Miskolc új városvezetése. A következő évet pedig dolgosnak, küzdelmesnek, megoldandó problémákkal telinek, de ugyanakkor reménytelinek látja. Interjú Veres Pál polgármesterrel az első hivatalban töltött évéről.
- Ha egy szóval kellene jellemezni, hogyan írná le az első évét polgármesterként?
- Kihívás.
- Csak kihívás?
- Nem, de ön mondta, hogy csak egy szó lehet! Kihívásból volt a legtöbb, ezért ez a szó jellemzi talán legjobban az elmúlt évünket. Az októberi indulást követően kezdődött az átadás-átvétel folyamata, majd folyamatosan derültek ki a gazdasági, pénzügyi, számtani problémák a városházán és a város cégeiben is. Az új költségvetéssel stabilizálni tudtuk a gazdálkodást, de a ránk maradt hiány és kötelezettség hatalmas. Majd jött a járvány, ami minden tervünket felborította, politikailag, városszervezésileg és gazdaságilag is. Kieső bevételek, központi elvonások, lelassult folyamatok, védekezési feladatok, soha nem tapasztalt körülmények, nehézségek és szabályok.
- De azért volt, ami ez alatt az idő alatt is tudott haladni.
- Szerencsére igen. Ekkor kezdtük meg a stratégiai tervek elkészítését, nagyon szépen és hatékonyan haladtunk a négymegyésként induló, mára hatmegyés Kreatív Régiós tervezéssel, ami a következő EU-s ciklus forrásairól szól, valamint folyamatosan dolgozunk a város tízéves fejlesztési programján, a Miskolc 2030-on, ami egy tízéves fejlődési, fejlesztési pályát jelöl majd ki. A városházi folyamatok átszervezésében és a szemlélet megváltoztatásában is értünk el sikereket. A megörökölt projektek továbbvitelében is vannak sikereink a sok nehézség ellenére.
- Sokat beszélt a kampányban a nyitott városházáról, sőt azóta is. Mi maradt meg ebből?
- Pont erre gondolok, amikor a szemléletváltást említem. Azt vállaltuk, hogy nyitottabban fogjuk működtetni a várost, és ezt is tesszük, átláthatóbbá tesszük a működést, és több szereplőt vonunk be egyes döntésekbe.
- A civilekre gondol?
- Rájuk is, de nem csak rájuk. Nyitottunk egy részvételi irodát, hogy egyes döntésekbe, elképzelések megvitatásába több külső szereplőt tudjunk bevonni, társadalmi szervezeteket, érdekképviseleteket. Ez számomra nagyon fontos, de egy dolgot ne felejtsünk el soha: a döntés felelőssége a végén mindig a miénk, választott városvezetőké, képviselőké, polgármesteré – a választók ránk szavaztak, a nap végén pedig minket kérnek majd számon. Ennek tudatában és ezt szem előtt tartva kell lefolytatnunk az egyeztetéseket mindig.
- Egy Facebook-posztban azt írta: a polgármesteri munka magányos dolog. Erre gondolt?
- Igen. A döntések felelősségével mindig egyedül maradunk. Ezért esett olyan jól, mikor karanténban voltam, hogy a városvezető frakció meglátogatott és nem azért, mert hoztak gyümölcsöt, bár azt is köszönöm, hanem mert fontos, hogy erősítsük azt az érzést, hogy egy csapat vagyunk. És bár sok vitánk van, de azért többnyire hamar megtaláljuk a megoldásokat. Ebben az összetételben ezt is gyakorolni kell.
- Megfogalmazott-e önmaga számára tavaly októberben olyat, hogy „ha ezt és ezt nem tudom elérni”, akkor sikertelennek fogja érezni a polgármesteri megbízatását?
- A Nagy-Miskolc Programját azért alkottuk meg a választások előtt, hogy az legyen a városvezetés vezérfonala. A kampány alatt több tízezer miskolci mondott véleményt a programról, végső soron velük együtt alkottuk meg, és ők is szavazták meg. Ennek mentén haladunk, ez alapján készítünk rövid, közép- és hosszú távú terveket, ennek mentén gondoljuk újra a már folyamatban lévő fejlesztéseket és tervezünk újakat. A polgármesteri munkám annál sikeresebb, minél többet meg tudunk ebből valósítani.
- Fordítsuk meg a kérdést! Mi az, amire azt mondaná: már ezért megérte!
- Ha azt látom, hogy Miskolc vidámabb, élőbb, pezsgőbb és biztonságosabb város lesz, azt fogom mondani, hogy megérte. És így lesz, ezért dolgozunk.
- Sok városlakó kimondja vagy gondolja, amikor helyi politikáról van szó: „ezek végül is mind egyformák”, „az újak sem jobbak, mint a régiek”. Mi az, amiben tévednek, mi az, amit nem látnak? Hogyan tudja ezt a valamit érzékeltetni velük?
- Igen, én is hallok ilyen véleményeket, persze. Minden változással együtt jár egy csodavárás, ami szerint az évtizedes problémákat az új vezetés azonnal meg fogja oldani. De az új városvezetésnek sok dologra van ráhatása, sokra nincs. Sok dolgot meg tud változtatni, sokat pedig nem. Mondok egy egyszerű példát: sokszor megkapom a kérdést, hogy ezt vagy azt miért kell kifizetni, vagy befejezni, hiszen azt még az előző városvezetés rendelte meg. Hát azért, mert azt az előző városvezetés Miskolcot képviselve rendelte meg, vagy indította el, így tehát Miskolcnak kell végül helytállni érte. Az önkormányzat jogfolytonos – ahogyan a kollégáim mondják. Én inkább azt mondom, olyan ez, mint egy cég: az ügyvezető megváltozhat, de a cég kötelezettségeiért nem az ügyvezető, hanem maga a cég felel. Vannak a városnak jobb és rosszabb örökölt ügyei: ami rosszabb, azt igyekszünk kijavítani, ha lehetséges, de van olyan is, amikor már nem tudjuk. Túl kell rajta lenni, előre kell nézni, és mindig a megoldást kell keresni. Mondok más példát is: nem tud az önkormányzat változtatni az országos jogszabályokon sem, amelyek a mi életünket is szabályozzák, nem vagyunk közvetlen hatással a bevételekre, amikből gazdálkodnunk kell. Ezek meglehetősen erős kereteket szabnak, korlátozzák, megszabják a mozgásterünket.
- Saját szavaival miként írná le: igazán, mélyen, a lényeget illetően mi változott meg 2019 októberében?
- A szemlélet. Azt tűztük ki célul, hogy szakítunk azzal, hogy a városháza valami megközelíthetetlen hatalmi góc. Mi azt gondoljuk, hogy a városháza a város szolgálatának a központja, így kell működnie, így kell kommunikálnia.
- Több városvezetőről is hallani lehetett már azt a pletykát: megcsömörlött az eltelt 6-8-10 hónap alatt, nem bírja tovább a nyomást, lemondását fontolgatja... Mi lehetett igaz ezekből?
- Hozzám is eljutott, hogy mindenki felmondott már legalább egyszer! Van, aki többször is! De komolyra fordítva, stresszes munka ez, sok vitával, sok nézetkülönbséggel, sok apró kudarccal, hogy ezt vagy azt, ezért vagy azért nem lehet. Az ilyen helyzetekben elhangozhatnak ilyen tartalmú kijelentések, de a csapat egységes minden vita és nézetkülönbség ellenére. Mindenkinek van helye és teendője. Ezért csapat. Egyébként, aki ismer, tudja, hogy én nem szoktam feladni, számomra az egyik legfontosabb alapelv, hogy az elvállalt, rám bízott feladatokat vigyem végig.
- Mi hiányzik a személyes életéből a jelenlegi megbízatása miatt? Mire hatott ki leginkább, hogy felborult, megváltozott az életrendje, a prioritások, a viszonyítási pontok?
- A szabadidőre. Az az idő hiányzik, amikor nem polgármester vagyok, hanem Veres Pál, miskolci lakos, akinek családja van és barátai vannak. De ha ez magamtól nem jutna eszembe, ők előzékenyen mindig emlékeztetnek rá!
- Azt is hallani, hogy a városvezetés bár bizalommal és együttműködő szándékkal szeretett volna viszonyulni elődeihez, azaz a mostani városi ellenzékhez, ez egy-egy kivételtől eltekintve inkább kudarcot eredményezett. Voltak ilyen személyes jellegű csalódásai? El kell, el lehet engedni idővel a kompromisszumkészséget?
- Én ezt nem tudom elengedni, mert ilyen az alaptermészetem, én ilyen vagyok. Az együttműködésre, a kompromisszumra törekszem, csak meg kell tanulnom másképp értelmezni a kompromisszumot. Szoktam emlegetni azt a megfogalmazást, miszerint az a jó egyezség, ami után senki sem boldog teljesen, mert az azt jelenti, hogy mindenki engedett, vagyis tényleg kompromisszum született. Voltak csalódások, persze. Mindenki tudja a miskolci közéletben, hogy az én ajtóm nyitva, mindenkit várok, aki tenni akar a városért. Hát nem a kormánypárti önkormányzati képviselők vannak többségben. Inkább sajtótájékoztatókon remekelnek, pánikkeltő cikkek vannak az országos sajtóban, és bántó a rosszindulat sokszor. Minden nap tapasztalom, de nem tudom elfogadni, hogy ez a politika velejárója, csak az fáj, hogy nem értik: ezzel nem nekem ártanak, hanem a városnak. Azért továbbra is próbálkozom, de a lelkesedésem már kopott.
- Milyen a viszonya a saját frakciójával?
- Ahogy az előbb mondtam: egy csapat vagyunk, de a csapat tagjai sokfélék. De közös célokért kötöttünk szövetséget és ennek mentén dolgozunk. Sok a vita, természetesen, de hiszek benne, hogy ez viszi előre a dolgainkat és alakítja a működésünket.
- Mi a legfrissebb jó élménye, amikor a közelmúltban a város bármely részén sétált, kvázi magánemberként? Mit látott, mit élt át? És milyen rossz élménye volt mostanában?
- Nem könnyű magánembernek maradni, ha kimegyek az utcára, de nagyon szeretek az emberek közt lenni. A legjobb élményem a nemrégiben elindított városrészbejárások voltak, ahol személyesen láttuk a problémákat, beszéltünk a helyben működő vállalkozásokkal, az ott élő emberekkel. Ezt a programot folytatni fogjuk, mert azt látjuk, hogy hatékony, és szeretik a miskolciak. Ez például egy igen jelentős szemléletbeli változás a múlthoz képest. Mi ott akarunk lenni az emberek között, és ott is leszünk, bár ebben a COVID nem sokat segít.
- Hogyan látja a következő évet?
- Ugye nem kell egy szóban?
- Nem, most lehet több is!
- Dolgosnak, küzdelmesnek, megoldandó problémákkal telinek, de reménytelinek. Arra vágyom, hogy az élet visszatérjen a normális medrébe, és teljes mértékben az alkotómunkára tudjunk koncentrálni. Sajnos, a járvány egy ideig még itt lesz közöttünk, ami sok áldozattal jár mindenki számára. Hiszek abban, hogy együtt tudunk majd működni az EU-val, a kormányzattal és a Kreatív Régió településeivel és megyéivel a város fejlesztésében és abban is, hogy a Nagy-Miskolc Program alapján tervezett stratégiáink hosszú távon sikerre viszik majd a várost. Ezért dolgozunk, és bízom abban, hogy ennek már rövidebb távon is lesznek kézzelfogható eredményei.