Együttműködünk

MÁRCIUS 15. AZ ÖSSZEFOGÁSBAN ÉS A SZÖVETSÉGBEN REJLŐ ERŐ TANULSÁGA

MÁRCIUS 15. AZ ÖSSZEFOGÁSBAN ÉS A SZÖVETSÉGBEN REJLŐ ERŐ TANULSÁGA

A 175 évvel ezelőtt történt forradalom és szabadságharc legnagyobb tanulsága az, hogy mekkora erő van az összefogásban és a szövetségben – erről beszélt ünnepi beszédében szerdán Veres Pál, Miskolc polgármestere és Hegedüs Andrea (DK) országgyűlési képviselő is. 

„A mi felelősségünk az, hogy erősítsük fiataljainkban, hogy Magyarország helye Európában van, hiszen ez nemcsak a jelenről vagy a múltról szól, hanem a jövőnkről és a holnapunkról” – erről beszélt Hegedüs Andrea (DK) országgyűlési képviselő az az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján szerdán, a Petőfi téren.
A politikus úgy fogalmazott, minden alkalom lehetőséget nyújt arra, hogy elgondolkodjunk a mögöttünk lévő megtett úton és az előttünk álló tervezhető jövőn. 

Mindig van választás

- Ma mindannyiunk hőseire, a márciusi ifjakra is emlékezünk, akik életüket adták a szabadságért, egy olyan Magyarországért, ami az egyenlőségen, a szabadságon és a testvériségen alapszik. Életüket adták a szabad sajtóért, a törvény előtti egyenlőségért, egy igazságosabb országért.  Hiába tűnt úgy, hogy már nincs remény, hiába hitték azt, hogy nincs esély a változásra, a változást éppen az tette lehetővé, hogy Petőfi és társai hittek benne. Nem adták fel, magyarok millióinak akarták elhozni a reményt.  A márciusi ifjak tudták, amit ma is sokan elfelejtenek, hogy mindig van választás, és minden helyzetből van kiút, ha képesek vagyunk összefogni és kiállni egymásért - jelentette ki.

Hegedüs Andrea úgy fogalmazott, 175 évvel ezelőtt a szabadságot nem egy arctalan tömeg vívta ki, hanem az alkotni képes, a közös célokért tenni tudó és tenni akaró egyének teremtették meg. A forradalom lehetőségét az egyes emberek összefogása vívta ki. Akaratukat összekovácsolta, erejüket megsokszorozta, hogy tudták: nagy dolgokra képesek együtt. Ezt követően hozzátette, még nem adatott meg hazánknak az, amiért a márciusi ifjak küzdöttek, feladatunk van, nem is kevés.

- Be kell teljesítenünk az ezeréves álmunkat, hogy Európához tartozzunk és európaiként éljünk itt, Magyarországon és szűkebb pátriánkban Miskolcon is. Ez volt a márciusi fiataloknak is a céljuk, ez a mi küldetésünk is! Az útról nem szabad letérni! – zárta gondolatait. Március 15. - megemlékezés a Petőfi téren

Az Erzsébet téren, Kossuth Lajos szobra előtt már Veres Pál, Miskolc polgármestere mondott beszédet, úgy fogalmazott: bár a leírások szerint 175 évvel ezelőtt hasonlóan esős, szeles hűvös idő volt, az mégsem sem riasztotta el a pesti polgárokat, mert hitték, remélték, hogy lehet más, jobb, szebb és szabadabb a világ. A város első embere úgy fogalmazott, 1848 hőseinek célja a szabad és független Magyarország elérése volt.

Együtt, szövetségben

- Március 15-e nem egyszerűen ünnep, hanem felkiáltójel. Olyan emlékeztető, amelyet az egész nép, egy egész nemzet tett közös erővel és közös akarattal kitörölhetetlen mementóvá. Félretéve a különbözőséget, a vitákat, mint alárendelve egyetlen közös célnak: a szabad és független Magyarországért. Március 15-e szimbólum, jelkép és tanulság. Az egyetlen tanulság, amit a kiontott vér, az elragadott életek, és a rengeteg áldozat mártíromsága hordozhat. Az összefogásban és a szövetségben rejlő erő tanulsága. Szövetség az ember és ember között, felülemelkedve a különbségeken, az ellentéteken, megmutatva a baráti kézfogásra nyújtott, szövetséget kínáló kezek erejét. Mert ez az igazi erő, az egyetlen út, amely elérhetővé teszi a közös céljainkat - jelentette ki a polgármester.

A túlerővel szemben – folytatta a városvezető – az egyetlen esély az összefogás és a szövetségkötés. „A közös célért nem haboztak félretenni mindazt, ami megkülönböztette, szétválasztotta őket, és azt nézni, csak arra odafigyelni, ami összekötötte őket. Nekik ez a közös cél Magyarország volt. Nekünk ma Magyarország és Miskolc. A mi szabad és sikeres Miskolcunk. A város saját pillanatnyi érdekeinken felülemelkedő szeretete, egy olyan városé, amelyért mi sem habozunk félredobni különbözőségeinket, és amit erős szövetségben, együtt, közösen építünk, és teszünk szebbé, jobbá, szabadabbá, minden miskolci közös akarata szerint. Együtt, szövetségben – hangsúlyozta Veres Pál, aki hozzátette, a miskolciak igazi ereje mindig is az összefogásban rejlett. 


Végül Lőrinczi Dávid Bence, Miskolc diákpolgármestere szólt az egybegyűltekhez.  - Büszke vagyok arra, hogy a márciusi ifjak között voltak olyan forradalmárok is, akik még nem töltötték be a tizennyolcadik életévüket. A forradalmi ifjúság kapcsán úgy gondolom, hogy a mai fiatalokban is megvan a márciusi lendület, még ha az nem is olyan mértékben. Ne kötelességből ünnepeljük, hanem hazaszeretetből, ezért minden évben ilyenkor tűzzük föl a kokárdák és köszönjük meg hőseinknek, hogy mertek harcolni a mi szabadságunkért is! – mondta.  

A beszédeket követően a Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobránál is Miskolc város vezetése, a megyei kormányhivatal képviselője, valamint intézmények, párok és civil szervezetek emlékeztek koszorúval az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hőseire. Az Erzsébet téri ünnepség a Miskolci Nemzeti Színház ünnepi műsorával zárul a rendezvény. 

 

A hagyományoknak megfelelően az ünneplők felkeresték a fontosabb városi emlékhelyeket is. Ennek megfelelően a nap reggel Görgey Artúr, a Herman Ottó Múzeum előtti mellszobrának a koszorúzásával kezdődött. Hasonlóan emlékeztek az Avasi temetőben Szemere Bertalan, Palóczy László, Butykai József és Horváth Lajos sírhelyeinél, Deák Ferenc, Lévay József, Szemere Bertalan és Gróf Széchenyi István szobránál, valamint Gróf Batthyány Lajos és Petőfi Sándor emléktáblájánál is. 

 

Szerdán délután a Miskolc-Görömbölyi római katolikus templomban is ünnepi megemlékezést tartottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából. Az ökumenikus istentiszteleten Tóth István katolikus plébános, Galambvári Péter görögkatolikus parókus, és Kereszturi Csaba református lelkész, valamint Fazekas Csaba történész mondott emlékező beszédet, majd megkoszorúzták a